Cikkünkben az aktfotózás történetét elevenítjük fel, megmutatva, hogyan látta a szemérmetlen szemlélő, azaz a fotós témáját. Hogy ki készítette az első fotót mezítelen emberi testről? Ezt nem tudjuk. De azt igen, hogy a dagerrotípia feltalálását követően alig néhány évvel történt.

Névtelen úttörők

Az aktfotózás közel egyidős a fotózással, az elsők nevét mégsem tartja számon senki. Ők ugyanis igyekeztek titkolni kilétüket. A szereplők jobbára táncosnők és kurtizánok voltak, gyakran arcukat eltakarták. A fotósok pedig nem szignálták a képeiket, mert tartottak a büntetéstől. A magyar fotózás egyik úttörője Mayer György is sok aktot készített, de ezeket nem szignálta, csupán a műtermének kellékei miatt azonosítható, hogy ott készültek a képek. A büntetéstől való félelem nem volt alap nélküli, hiszen már az 1850-es évekből maradtak fenn bizonyítékok, miszerint egy francia fotóst, bizonyos Félix-Jacques-Antoine Moulint, elzárásra és 500 frank pénzbüntetésre ítélték az általa készített pucér fotók miatt Párizsban.

Hogy milyen képek születtek az 1800-as évek közepén?

Elsősorban a görög művészet által inspirált képek. Ennek az oka csupán annyi volt, hogy az akkoriban meglehetősen prűd közvélemény számára a meztelen testeket ábrázoló ókori szobrok elfogadhatóak voltak, így a korabeli aktokhoz is dór oszlopfőket, római stílusú kereveteket és vázákat használtak kellékként. A legfontosabb “kellék” azonban az emberi, zömében női, test volt. A fenti képen egy tipikus XIX. századi akt látható, melyet 1857-ben fotóztak.

Festmény helyett fotó

A XIX. század végén már egyre többen fotóztak erotikus témákat, az aktok készítésére pedig számos neves festő is rákapott. Ők nem az érzékiség, sokkal inkább a felkészülés miatt fordultak ehhez az eszközhöz. Számukra ugyanis a festményeikhez készített tanulmányok dokumentálására volt kiváló eszköz a fénykép, de többen ebben a műfajban is nagyot alkottak. A neves és napjainkban igen kedvelt, cseh művész Alfons Mucha, aki plakáttervezőként és festőként is ismert volt életében, a cseh aktfotózás egyik megalapítójává vált. Először ő is csak festményeit megelőző tanulmányként tekintet a fényképekre, de később önálló művészeti alkotásként is megállták helyüket.

Itthon se volt másként

Jókai Mór írta meg egyik cikkében azt a történetet, amely egy fura ládáról szólt, mely egy budapesti férfi hagyatékának része volt. Az örökösök megdöbbentek, mikor kinyitva a ládikót több tucat fotót találtak benne, melyek, ahogy Jókai fogalmaz, nimfai megjelenésben ábrázoltak táncosnőket és színésznőket. Később kiderült, hogy ezek a képek remek megélhetést nyújtottak készítőjüknek, aki külföldön értékesítette a magyar színpad szépségeiről készült fotókat.

De nemcsak ebben a történetben ért össze a művészet és a meztelenség. Petőfi feleségének második férje például, a kortársak megítélése szerint elképesztően obszcén gyűjteményében fényképek tucatjai is helyet kaptak.

Gyűjtemény a gyűjteményben

A huszadik században a technika egyszerűsödött, olcsóbbá, így a széles rétegek számára is elérhetővé vált. És ahol sok a fényképezőgép, ott sok az aktfotó is. Nem meglepő hát, hogy a neves hazai, online is elérhető, gyűjteményben, a fortepan.hu-n is vannak erotikus, illetve akt képek. Olyan különlegességek is fellelhetőek itt, mint a régi húsz forintoson látható grafika eredetijét adó öttusázóról készült meztelen kép.

(Képek forrása: fortepan, lenti képek: 1934., 1950. és 1979.-Edda Művek)