Utcanév táblán találkozhatunk nevével, de valójában tudjuk-e ki volt és milyen területen tevékenykedett Petzvál József? A magyar optika egy kiemelkedő alakja, aki nélkül nem ilyen lenne a fényképészet, amilyen. Az általa tervezett objektív alapjaiban változtatta meg a fotográfia történetét, mégsem övé se a találmány, se a dicsőség.
Novemberi aukció
A 37. Leitz Photographica aukciót az idén novemberben online rendezték meg. A kalapács alá került tárgyak között ott volt egy 1840-ben készült Voigtländer Daguerreotype kamera is, ez volt az árverés legnagyobb értékű darabja.
Ezt az eszközt a Voigtländer építette meg, Petzvál tervei alapján, az általa megálmodott lencserendszerrel. De mivel közöttük nem született semmilyen írásos megállapodás, ezért a cég sajátjaként használta a továbbiakban a találmányt, a kéttagú, részben ragasztott portréobjektívet. 600 darabot adtak el ebből a kamerából, de már csak maximum 10 darab létezik a világon, ezért érte el a leütési ára az aukciós darabnak a 160 ezer eurót (körülbelül 58 millió forintot).
Lencsék egymás között
A Petzvál-féle rendszer négy lencséből áll és elsősorban stúdióban használták, nagy mérete és súlya miatt, portréfotózásra. Később tovább fejlesztették a rendszert, a lencsék anyagát jobban megválasztva a még kisebb torzítás, szakszóval a gömbi eltérés javítása céljából.
Maga Petzvál is fejlesztette a rendszerét. Az 1860-as években felkérték, hogy a térképszerkesztést, katonai felderítést segítő tájképfényképezésre alkalmas objektívet alkosson. 1857-ben ezt az eszközt már szabadalmaztatta, így nevéhez kötődik a Dialitobjektív. Az újításnak számító lencséket ő maga csiszolta műhelyében. Az objektív Orthoskop néven vált ismertté, elődeinél sokkal élesebb képet nyújtott a fotók szélein is.
Petzvál, nem csak egy utcanév
Mérnök matematikusként a budapesti műegyetem elődjén végzett, 1832-től pedig ott is tanított. Ballisztikával és hangtannal is foglalkozott, de az optika úttörőjeként vált ismertté, legnagyobb eredményeit ezen a területen érte el. Kutatásainak köszönhetően vált 1849-ben az Osztrák Tudományos Akadémia tagjává, majd 1873-ban a Magyar Tudományos
Akadémia tiszteletbeli tagjává. Emlékművét Bécsben állították fel 1901-ben, a Bécsi Fotográfiai Társaság megbízásából. Ennek az egyesületnek egyébként alapító tagja is volt.
Az elfeledett tudós
Pályája inkább kötődött Bécshez, mint Budapesthez, talán ez az egyik oka, hogy idehaza ritkán említik a nevét. Ráadásul hagyatéka, sajnálatos módon, nem került értő kezekbe, ezért jegyzetei és a fotográfia fejlődését is meghatározó számítsai elvesztek, csupán néhány munkáját sikerült megőrizni.
Neve és munkássága elsősorban akkor kerül szóba, amikor találmányai, illetve az azokat hasznosító eszközök a figyelem középpontjába kerülnek, mint most is.
Legutóbbi hozzászólások